A tél
Künn be' hideg van,
Künn be' hideg van,
havas a táj,
fénylik a hó künn,
siklik a szán.
Éjszaka készül,
könnyű pehely,
künn be' hideg van,
fagy a lepel.
Hókristály hullik,
fénylik az éj,
dunna a fákon,
s nincs pazar fény.
Csak csend van
már künn,
téli a táj,
csendes a fákon
a szép havas ág.
A szél se rebben,
szó se száll,
csend az éjben;
nincs viszály.
Tél van már
Tél van már,
s lehull a sok,
s be' szép virág,
Tél van már,
s tudom, megéljük
még a tavasz
szép korát,
Tél van már,
s lehull a hó,
a messzi tájba kint,
Tél van már,
s a bimbó már
ki nem virágzik itt.
Tél van már...
s a földön minden
alszik, nem zenél,
Tél van már,
a táj kihalt,
nincs nyári fény,
Tél van már,
s a levelek
messze hullanak,
Tél van már,
s a csillagok mind
lenyugszanak.
Tél van már,
s az álmaink
majd valóra válnak
itt,
Tél van már,
s ha hull a hó,
fehér lesz minden
kint,
Tél van már,
se hang,
se szó, ki
megszegi,
Tél van már,
s az élet dala
megszökik.