Elnézést:S

Ez hosszú vers lett,
de sajna holnap nem várható új.
bocsika:)
de holnap után jön.:)
Első nap, amikor nem rakok fel semmit,
szóval bocsi

Iskolai óra:)

A becsengőmeszólal,
és az arcokra
kiül az unalom.
Unalom, mert
megint egy óra
jön,
ami nyomasztó
csendet hoz a
diákvilágra.
A negyvenöt perc
eltelik...
minden másodperc
ólomlábakon jár,
És már hiányzik a
várva várt szabdság.
Szemeim az órán
legeltetem,
várva az igaz
szabadulást.
Az órát bámulva,
az óra hosszabban
telik, de mégsem
tudok szabadulni...
Unatkozva nézek ki
a fejemből,
és a kicsengőre
vágyok.
Várom, mikor hallom
már meg a
felszabadító hangot.
Furcsa,hogy
egy ilyen kis
hang mekkora örömet okoz.
Egy kis hang,
és mindenki
felugrik,
boldogan újjongva
örül.
Egy jelentéktelen
hang, ami
sokaknak semmit
nem jelent,
de vannak,
akiknek meghozza
a szabadulás zamatát.
A csengő, mikor
megszólal,
újjongva
szabadulsz
padod
"börtönéből",
és futsz
a nagy világba.
Nekem
is sokat jelent,
mert meghozza
- egy kis
hangba zárva-
a várva-várt
szabadulást.
Megszólat,
megszólalt
a csengő,mindenki sikít,
és kiabálja
"szünidő"a nyár,
a felszabaditó
zamat, mert végre
itt van,
a várva- várt
nyaram.
Ahol sem iskola,
sem kötelesség,
nincs sok
korlát,
s nem fáj a szív,
a nyár,
amely felszabadít...

Igaz kincsek..

A földön mindenki
a külsőségre figyel,
pedig csak meg kell érteni,
a belsőben lelheted meg
az igazi kincset.
Hány és hány
kalandvágyó
élt a kincsekért
régen,
de egy sem találta meg
az igazi kincset.
Hány, s hány
ember vallja,
hogy értelmetlen
az élet,
pedig csak körül
kell nézni
minden él,
és minden szeret.
A világon minden
egymásra épül,
a táplálék lánc,
az évszakok,
mind harmónikusan
épül.
A világnak az
értelmét
sokan nem is tudják,
pedig csak egy
a dolgunk,
hogy szeressük
egymást..

Vágyak..

Úgy érzem,
ma eljön
az a nap,
mikor végre
szabad lehetek.
Ha mégsem,
nem búsúlok
sokat,
mert tudom,
egyszer úgyis
a magam ura
leszek.
Sokan vágynak
sok szép
tárgyra
ruhákra, és
netovábbra...
Én viszont,
csak pár
dologra vágyom:
Békére,
Szabadságra,
és az igaz
Boldoságra

Éjjeli táj...

A tó vize megcsillan
az alkonyban, és szép
arany hídja is meg-meg
csillan.
A tó vize tiszta,
mint egy igaz lélek,
mely tükrözi az igazi
éned.
A tó vize egy tükörképet
mutat, melyben megláthatod
a "valós magadat"
A tó vize az éj leplében,
meg-megcsillan az ezüst híd
a víz sötétjében.
A hold megviládítja a tó
mellett lévő fákat,
melyek lombja lobog a
szélben,
szépen csillog a
hajnali fényben.
A hegy oldala lankásan
lejtős,
a hold ezüst hidat vet reája,
hajnalig csillog az éj világába'
Egy bagoly huhog a közeli fákon,
a szeme világít,
szárnyát megcsapkodja,
majd kecsesen az éjbe
suhan tova.
A hold megvilágítja
e vadregényes tájat,
ezüstös csillogást adva e
világnak...

Hiányzik...

Hiányoznak
a hegyek,
a tiszta levegő,
Hiányoznak
a felhők,
a fehér bárányfelhők
Hiányoznak
a fák,
a zöldellő lombú fák,
Hiányoznak
az erdők
a sűrű lombbú erők.
Hiányzik
Ő is,
a hiánya éget
legbelül
Hiányzik
Ő is,
bár tudom,
nem jön vissza már…
Hiányzik
Ő is,
minden porcikám
sóvárog utána,
Hiányzik
Ő is
minden hűvös
érintése
Hiányzik,
mint a csobogó forrás
a hegyen
Hiányzik
Ő is,
szívem az Ő
kezében hever
Hiányzik
Ő is,
bár tudom,
hogy sosem fog visszajönni…

Énvelem.

Fordulj meg,
én kedves
életem,
Fordulj meg
én szép
egyetlenem,
Fordulj meg,
én édes
virágom
Fordulj ide,
én tőled ezt
kívánom.
Gyere velem,
én igaz
szerelmem,
Gyere velem,
én hű
gyengédségem
Gyere velem,
én végső
végzetem,
Gyere hozzám,
én szerelmes
kedvesem.
Élj örökre énvelem,
én negédes
életem,
Élj örökre énvelem,
én kékszemű
szerelmem,
Élj örökre mellettem,
én dobogó
szívem kulcsa,
Élj örökre énvelem
én szeretőn féltő
életem.

Látom...

Látom,
amint a nap felkel,
biztonságos fényt
árasztva felénk.
Látom,
amint a nyájat
terelgeit a juhász
a mezőn.
Látom,
amint a nap delelőre ér,
és elársztja
melegével a
világot.
Látom,
amint a juhász a fa
alá húzódik,
és dúdolgat
magában.
Látom,
amin a nap eltűnik
a horizonton túlra,
hogy a világ
másik felét
boldogítsa.
Látom,
ahogy a fény hiányában
a világ lassan
sötéstségbe
borul.
Látom,
amint a juhász
betereli nyáját,
s a nap végeztével
nyugton
nyugovóra tér.
Látom
a sok csillagot az égen,
s a teliholdat
amelyből ezüstös
fény árad
éppen.
Látom,
amint csend borul
a világra,
csak a tücsök
ciripel,
és én tudom,
hogy egy újabb
nap jön,
a világ
igazi csodája...

Csoda...

A nap,
a meleget árasztó
gyönyörű
nap.
A hold,
a hűs csillogást
árasztó
hold.
A csillagok
a sokmillió kis fényes
bolygó az
éjben.
Az ég,
mely tiszta, s kék
mint a
tenger.
Az erdő,
mely körül ölel,
érőt sugárzik
felénk.
A virág,
a szép fehér virág,
illatot áraszt
a világba.
A falevél, mely zöldell
a fák
ágain.
A levegő,
mely tiszta, mint a hajnali
harmat,
és magadba szívod.
A föld,
melyben az igazi
csoda az
élet...

Merengek...

Merengek,
merengek a csillagokra,
s remélem,
jön még jobb idő.
Merengek,
csak merengek a csillagokra,
mintha tőlük
várnám a csodát.
Merengek,
s közben a csillagok
reményt árasztanak,
hogy nincs
minden veszve.
Merengek,
s közben a szürke hold felém
árasztja tompa fényét,
és tudom, hogy belőle is
remény árad
felém

Ha van pár ember...

Ha van pár ember,
akik szívesen
összetörtének,
Ha van pár ember,
akik jó szemmel nézik
a szenvedésed,
Ha van pár ember,
aki élvezi, ha
szendevdni lát
Ha van pár ember,
aki kívánja neked
a halált.
Ha van pár ember,
akit ezért
szívesen felrugnál,
Ha van pár ember,
akit ezért a
sárga földig hordanál,
Ha van pár ember,
akitől összetörsz belül.
TUDD, HOGY EGY BARÁT
MELLETTED ÁLL MINDENÜTT.
Ha van pár ember,
akik szeretnek téged,
Ha van pár ember,
akik becsülnek téged,
Ha van pár ember,
akik mindent
megtesznek Érted.
TUDD, ŐK MELLETTED
ÁLLNAK MINENÜTT.
Ha van egy pár ember,
akit tiszta szívvel
megbecsülsz,
Ha van pár ember,
akit mindennél
jobban szeretsz,
Ha van pár ember,
akinek az életed
köszönheted.
TUDD, ŐK IS MELLETTED
ÁLLNAK MINDENÜTT

Benned van...

Az élet sokszor nehéz,
sokszor rejteget akadályt,
melyben elnyerheted
A boldogság adományát.
A boldogságot sokan
csak kívül keresik,
pedig, csak rá kell jönni
hogy A boldogság
csak Benned létezik.
A boldogság csak
Benned létezik,
máshol nem találhatod,
mert A boldogság
nem külső tényező,
mert A boldogság
nem függ feltételtől
mert A boldogság,
csak is Benned élő
tényező.

Mindentől távol...:)

A vonaton ülve várom,
várom a csodát,
várom, hogy valaki jön,
és szebbet ád.
A vonaton ülve várom,
csak várom őt,
őt, akitől az egész
létezésem, függ.
A vonaton ülve,
várom, várom a fényt,
hogy betöltse életem
minden egyes szegletét.
A vonaton ülve várom,
csak várom a jövőm,
és ajándékba hozza
aki szép jövőm.
A vonaton ülve várok,
és lám, itt Ő,
a fehér ruhába
öltözött illető.
A vonaton ülve nézem,
csak nézem őt,
ki vonzz magával,
és én követem Őt.
A vonattól távol, csak megyek
követem Őt, követem,
mert én tudom,
nála a jövőm.
Mindentől távol, csak megyek,
és Ő megfordul, rám néz,
s én várom, hátha meging megigéz.
A fehér idegen
melegen átkarol,
és csengő hangon
így, nevetve hív
"Mindentől távol vagy már,
én édes gyermekem
gyere, és lépj be hát,
én szép egyetlenem"
Mindentől távol,
a mennyei kapu előtt állok én,
melyen galambok
dalolásznak fürgén.
Mindentől távol,
belépek a kapunk,
és eltátom a szám,
olyat csodálkozom.
A fény betölti
e csudás vidéket,
és én rájövök,
íme, hazaértem

Összefüggések

Ha fájdalom felemészt,
mert úgy érzed, ellep a vész,
Ha a fájdalom vassal éget,
és úgy érzed, menten véged,
Ha a tűz szikrája izzik benned,
mert úgy érzed, ég a lelked,
Ha a véred lángolva ég,
mert úgy érzed, ez itt a vég,
IMÁDKOZZÁL AZ ISTENHEZ, ÉS MEGSEGÍT AZ ÉLETHEZ
Ha a világ szétszakad már,
mert nem bírja a nehéz igát,
Ha a fák már nem zöldellnek,
mert elégnek a bűnökben,
Ha a bimbó nem virágoz,
mert a fájdalma halálos,
Ha a gólya nem kelepel,
mert a párját nem találja,
Ha a folyó el nem árad,
mert leapadt fájdalmában,
IMÁDKOZZÁL AZ ISTENHEZ, ÉS MEGSEGÍT AZ ÉLETHEZ
Ha a világ elpusztul már,
mert égető a nagy fájdalma
Az ember meghal vele együtt,
Mert mind összefüggésben áll,
A föld és az ember, így együtt.

Van egy álmom...

Van egy álmom, hogy értékes iró legyek
Van egy álmom, hogy mindenkit boldoggá tegyek,
Van egy álmom, hogy az életben én is boldog legyek,
Van egy álmom, mely túlszrárnyal mindenen,
Van egy álmom, mely meggyötör teljesen,
Van egy álmom, mely mámorít egészen,
Van egy álmom, mely felvidít, helyre hoz,
Van egy álmom, mely megsegít, tűzbe hoz
Van egy álmom, mely eléget, és lehűt,
Van egy álmom, mely meghalgat, és segít,
Van egy álmom, mely harcol, és győzni fog,
És van egy álmom, melyben ott vannak az angyalok.

A jövőm:)

Most, hogy végre túl vagyok az akadályokon,,
Most, hogy végre elértem a hegyek tetejét,
Most, hogy végre igazán boldog vagyok,
Most, hogy végre az álmom itt ragyok,
Most, hogy túl vagyok a nehézségeken,
Most, hogy fennt vagyok a magad hegyeke,
Most, hogy végre érzem a remény szikráját,
Most, hogy végre élhetem az igaz életem,
Most, hogy végre érzem, hogy én is fontos vagyok,
Most, hogy már tudom, mi az életem célja
Most, hogy végre elmondhatom, hogy mi a szerelem,
Itt, és most kezdem élni a nagybetűs életem

Köszönöm

Köszönöm, hogy virágoztok, ti áldott szép fák

KÖszönöm, hogy illatoztok, ti szerelem virágai

Köszönöm, hogy énekeltek, ti szép fehér galambok

Köszönöm természet, hogy vagy,

Köszönöm folyó, hágy áradsz

Köszönöm neked, te szép hegyoldal, a gyönyörű tájat

Köszönöm, hogy vagytok nekem ti igaz barátok

Köszönöm, hogy tibennetek bizalomra találok,

Köszönöm, hogy megértetek, engem törött szárnyú galambot,

Kitartok mellettetek jóban, és rosszban

Kiállok mellettetek, legyen bármekkora vész

És tudom, hogy bizalmam bennetek el nem vész...

Ti vagytok az életemben a napfény

A világosság a sötét élyben

amely áttör a sötétségen

A boldogság, mely irányítja lelkemet,

A dobbanás, mely lázba hozza szívemet

Az életem, melyben legnagyobb csoda

Hogy szerethetlek titeket,

titeket, akik világokat válhattok meg,

titeket, akik szívükben igaz emberek

titeket, akik iagzán szeretők,

titeket, akik igazán szerethetők.

Szerelem...

Egy szerelem van csak, ami mindent elvisel,
Egy, ami minden érdeket képvisel,
Egy, ami nem ismer határokat,
Egy, ami elfogadja hibáidat,
Egy, ami feltétel nélkül szeret,
Egy, ami túlszrányal mindenen,
Egy, ami elbódít teljesen,
Egy, amit magadban hordozol,
Egy, amit féltve őrzöl legbelül,
És egy, melyben a Hit az ütőerő

Egy hazafi haláltusája

( Kérlek, ne nézzetek bolondnak, de leírtam, valyon milyen lehet egy haláltusa :) )

A tűz tombol, lángol bennem, úgy érzem menten elégek,

KÉRLEK, SEGÍTS

A fájdalom kínoz, folytogat engem,úgy érzem, itt, és most végem

KÉRLEK, SEGÍTS

A vég, az utolsó csapp a pohárban, közeleg, érzem, ezt már nem élhetem túl

KÉRLEK, SEGÍTS

Az emberi élet, melynek végére érek, nem ad jegyek a visszaútra

KÉRLEK, SEGÍTs

Itt hagyom édes hazámat, könnyekkel küszködve várok

KÉRLEK, SEGÍTS

Hazámnak szüksége van rám, de tudom, már ez a halál

KÉRLEK, SEGÍTS

Itt állok, a halál kapujában, és várok, hátha elvezet arra a helyre,

melyben én, árva lélek, boldogságra lelhetek

KÉRLEK, SEGÍTS

Látom, már látom őt, fekete köpenybe bújva, rám mutat csontos újával

KÉRLEK, SEGÍTS

Igen, ez itt a halál tusája, küzdök, hogy visszatérjek, de mindhiába

KÉRLEK, SEGÍTS

Még egy fájdalmas nyögés elhagyja ajkamat, aztán átadom magam az örök éjszakának

KÉRLEK, SEGÍTS...

Miért, mondd, miért?

Össszetörted a szívem, darabokra,
Miért, mondd, miért?
Szúrnak, mint az éles szilánkok,
Miért, mondd, miért?
Fáj, úgy érzem, nem élem túl,
Miért, mondd, miért hagytál el?
Üresnek érzem magam nélküled,
Miért, mondd , miért hagytál el?
A szívem, mely már mióta meszűnt dobogni
csak reád vár
Miért, mondd, miért tetted ezt velem?
De úgy érzem, nemsokára már csak múló,
gyorsan múló, emlék lezsel már...
Miért, mondd, miért tetted ezt velem?
A szívem, mely mindig érted dobogott,
megszűnt létezni, miattad
Miért, mondd, miért téptél darabokra?
Az emlék, amely rólad maradt bennem,
elhalványul, mint a nap, mikor eltűnik a horizonton
Miért, mondd miért téptél darabokra?
Darabokban élek már, mint egy széttépett
papír, melyet belepett a por...
Miért, mondd, miért téptél darabokra?
Egyedül állok a folyóparton, darabokban heverve.
Mivel, mondd, mivel érdemeltem ezt tőled?

Az írás számomra

Az írás olyan nekem, mint a víz,

ÉLTETŐ

Az írás olyan nekem, mint a tűz,

ÉGETŐ

Az írás olyan nekem, mint a tollpihe

KÖNNYŰ

Az írás olyan nekem, mint a fehér galamb

MEGMENTŐ

Az írás olyan nekem, mint egy hű jóbarát

ODAADÓ

Az írás olyan nekem, mint a heroin

NÉLKÜLÖZHETETLEN

Az írás olyan nekem, mint a hulló hópihe

SZABAD

Az írás olyan nekem, mint a nyári eső,

MEGTISZTÍTÓ

Az írás olyan nekem, mint egy vadló

VÁGYAKKAL TELI

Az írás olyan nekem, mint a forró láva

LÁZBA HOZÓ

Az írás olyan nekem, mint a a békesség szikrája

BÉKÉT NYUJTÓ

A rossz emlékek

Tartózkodás mellettakarok visszaemlékezni,

AZ emlékek égetnek belül

Tartózkodás mellett akarok emlékezni mar

Hogy Végre felejthessek belül

OH ISTENEM, OH ISTENEM, KÖNYÖRÜLJ MEG.

Tartózkodás Mellett akarok gondolkodni

MERT fájnak a Szűrös emlékek

Olyannyira, Hogy azt mar tartózkodás Mellett bírná el

EGY "ép eszű" Lélek

OH ISTENEM, OH ISTENEM, KÖNYÖRÜLJ MEG.

Égetnek a rossz emlékek

Felemésztik a belsőmet

Szúrnak, a Menta Hegyes tüskék,

Fájnak, mintha szénné égnék

OH ISTENEM, OH ISTENEM, KÖNYÖRÜLJ MEG

llyenkor sóvárgok, Hogy eljöjjön Értem

AZ Oly könnyû örök Éjszaka,

Megváltson a szenvedéstől

Melynek tartózkodás Mellett lesz vege Soha

OH ISTENEM, OH ISTENEM, KÖNYÖRÜLJ MEG

A fájdalom múlik el tartózkodás Mellett

Éget, de el tartózkodás Mellett porlaszt

Emészt, de el tartózkodás Mellett mulaszt,

OH ISTENEM, OH ISTENEM, KÖNYÖRÜLJ MEG

Hogy tudom Még tűrnöm Kell,

De Mar tartózkodás Mellett bírom sokáig

Érzem, Hogy Még van dolgom

De Mar fáradt vagyok mégis

OH ISTENEM, OH ISTENEM, KÖNYÖRÜLJ MEG

A fájdalom el tartózkodás Mellett ereszt

Folytogat, de MEG tartózkodás Mellett ÖL

Kínoz de tartózkodás Mellett roppant össsze

OH ISTENEM, OH ISTENEM SEGÍTS RAJTAM

Sziasztóók:)

Ezen a blogon a verseim találjátok.
Felkészítelek, hogy rengeteg lesz:)
Remélem, tetszeni fognak.
Puszó:Emszíí