Tánc, az élet tánca

A két ellentét,
fehér, és fekete,
öleli egymást,
szív a szívre.
Az érzelmek árja
leolvasható,
az izgalom fája,
a félelem árnya.
A verejték, az izgalom,
oly' erős, menten
szétszakad.
A végső tánc előtt,
ahol eldől
minden,
koncentrálni
kész fájdalom,
gyötrelem.
Futna, futna,
nagy világba,
tengerek szép
világába,
bármi mást,
csak ezt ne kelljen;
menekülni végtelennel.
De most csak ül,
és nincs tovább,
csak várja,
várja a csodát,
hogy elmúljon a
félelem,
s a szeretet
vele legyen.
Indul a tánc,
itt a zene,
s nyugodtság lép
a térbe be,
nincs izgalom,
sem félelem,
csak ŐK, s a tánc
egyetemben.
Ők ketten egyekké
váltak, a zenére
táncot járnak.
A hangok-hangja
száll a széllel,
s a ritmusuk nem változik,
a két szív is "bamm-bammozik"
táncuk meg megáll a légben,
a mindenség tengerében.
A hang hangosan
dübörög,
táncuk egyre csak felgyorsul,
majd a zene
hangosabb lesz,
táncuk élet-halálra
megy.
Lassan, szépen, halkul csendben,
a tánc sejtelmes
ütemekben,
a véghangok érzésekbe
zárva,
a nyugalom, és a béke
árja,
a zeneszám hatására,
beköltözik szívbe-vágyba
A két alak le-lelassul,
meg-megáll
táncuk összhangja,
aztán a zene
lehalkul,
s a csend belép a
szép tájra.
A két személy a kecses
pózban,
a teremben meg
nem mozdul,
csak állnak, állnak
a csendben,
várnak arra a világra,
mely majd eljő, és el is fog;
a szabadság szép világa,
mely fényt hoz majd a világra.
A terem éljenez, ujjong,
a sok taps egyre csak
hangos,
a két alak arcán szép
pír,
s boldogságuk már
mámoros.
Arcuk diadaltól ittas,
örömteli mosoly ajkon,
lágy mosoly;
mára már vigyor,
eldőlt a csata, ez vigasz.
Mert a tánc, az
élet tánca,
kemény, fáradtságos
munka,
de végbe érsz,
te is majdan,
az élet zord viharában

friss

Emberkéim:D
köszönöm a sok-sok díjat, nagyon-nagyon köszönöm, de nem vagyok én olyan jó író:) Nagyon-nagyoon köszönöm:D
Ma fogom jövök versekkel. Itthon egyfolytában írom, csak sajna nincs időpm felrakni :P De ma begépelem őket :)
köszönöm mindent:)
puszi
BraveAngel

Köszönöm a Díjat Linának, nagyon-nagyon köszönöm :)
Megvolt:)
A díjat ajánlanám:
http://hogylehetszvelem.blogspot.com -Biutól :D
Ajánlanám még
Beusnak is :D
Köszönöm a díjat:D
Oh, és legszivesebben ajánlanám Linának is, de neki már megvan, szal neki nem lehet:D köszönök mindent:)

Nem tudom mikor lesz legközelebb friss, rengeteg a dolgom.

Amint lesz időm, frisselek, meg ha akarjátok, beszámolok a táborról :D
Most megyek is, mert sokan várnak itt a netre, vagy 50-en állnak mögöttem :D

puszi:)

Díj:)

Biutól kaptam egy díjat,
ezer köszönet neki,
a díjért,
és nagyon köszönöm a
kilenc követőt is:)
Ez az első díjam a verseimhez,
bevallom, nem gondoltam volna,
hogy valakinek is tetszeni fog:)
De köszönöm:)
Nagyon értékelném, ha benéznétek ide:
Meghaltál... akkor hogy lehetsz itt velem
és a verseihez is:)
gyönyörűen ír Ő is,
igazi művészlélek:)
Nincs önbizalma, tehát növelni kéne, és
erre mi, az olvasók vagyunk
kitalálva.:)

Ha a....

Ha szabadulni
vágyol már,
de a kötelek
tartanak,
Ha a világ ketté
szakad,
az emberek
mind meghalnak,
Ha a virág
nem hajt többé,
s ami volt,
az már a múlté,
Ha a fájdalom
betemet,
és ellepi
életedet,
Ha a szerelem tüze
alszik,
s nem éled fel,
nem parázslik,
Ha a barát elhagy
régen,
eltűnve a messzeségben,
Ha a tested nem
mozog már,
csak a lelked
érez és tesz,
Ha a folyó már
nem árad,
csak apály van,
s majd kiszárad,
Ha a nap már
nem süt többet,
s a csillagok
elsötétülnek,
Ha a szíved
ketté szakad,
és örökre
külön marad,
Ha az álmod
nem teljesül,
s szertefoszlik
mindenestül,
Ha a lélek már
nem éled,
elhullt az már,
mint az élet,
Ha rigó nem
fütyörész,
nincs boldogság,
és józan ész,
Ha a hold már
nincsen többé,
s nem árasztja ezüst
fényét,
Ha az élet,
a szép élet,
szertefoszlik;
a nagy magány,
senki nincs már,
ki veled van,
egyedül vagy,
mint a magány.
De ha bármi is
történik,
ketté szakad,
összetörik,
Isten, az
Úr melletted áll,
Ő Atyaként vigyáz reád.
De ha minden
szertefoszlik,
nem '"csak" Ő lesz
menedéked,
sok hű barát,
és szeretted,
nem nézi
meg szenvedésed.
Segít neked,
s örökre fog,
mind, ki szeret,
s viszont szeretsz,
veled marad,
amíg csak él,
mert szeret,
és el nem
ereszt...

Nektek szól, barátaimnak azoknak, akiket mindennél, s mindenkinél jobban szeretek...
Emőkém,
Fatim,
Linám,
Nikolom,
Beus,
Nikol,
Biu,
Erika,

Hiány...

A vég elér,
a vég beteljesül
a vég elvisz,
és meg is testesül.
Félhetsz, retteghetsz,
De a vég úgyis elér,
fehér leplet
borítva rád,
az élet szép
örök álmát.
Ordítoznál,
legyen vége,
vagy csak
a könnyedség
fénye,
töltse be
egész életed,
boldogságot
hozva neked.
Már az élet
felé nincs bizalom,
egyre veszted
barátaid,
mert eltűnnek,
elmennek már,
és nincs kire
támaszkodjál.
Össze vagy
már zavarodva,
nem érted már,
mit kell tenned,
nem érzed az
életcélod,
nem tudod már,
mit kell tenned,
csak sodródsz
az életárral,
de már nincsen
miért itt lenned.
Ha volt valaha
családod,
kihez valaha
tartoztál, az nincs
többé, elhagyott már,
eldobott
magától régen,
s egyedül vagy a
világban, nincs miért
küzdened s élned.
Volt, ki melletted
állt régen,
de már elment,
és nincs veled,
eldobott,
és nincs melletted...

friss.

Sajnálom, hogy mostanában nem érkezett friss, de történt egy pár dolog, ami nem a legjobb, családban is, meg amúgy is. Frisset lehet, hogy ma hozok, de nem tudom, mert semmi, de semmi időm sincs, csak szaladok a dolgaim után. Mindenesetre ma, vagy holnap hozok frisset. Csak nincs főblog, tehát nem tudom, honnan fogtok ide találni... Mindegy, egy frisset felrakok ma, vagy holnap, de nem ígérek semmit, mert mint mondtam, most nem a legegyszerűbb az élet...
pusz.