Búcsúzunk...

Búcsúzunk mindentől,

ami csak e világban létezik,

Búcsúzunk a szótol,

melyet szánk kimond,

és vétkezik,

Búcsúzunk a tájtól,

melyet maga mögött hagy a vonat,

Búcsúzunk a széltől,

mely az arcomba símogat,

Búcsúzunk a téltől,

melyet maga mögött hagy a nyár,

Búcsúzunk a fától,

melynek levele lehull már,

Búcsúzunk a lég

éltető ízétől,

Búcsúzunk a széltől,

mely átsüvít a testeken,

Búcsúzunk a fénytől,

mely meleget ad kedvesen

Búcsúzunk az árnytól,

a sötétségben hidegen,

Búcsúzunk személyektől,

melyek szíveket árasztanak,

Búcsúzunk a vágytól,

hogy álmaink valóra váljanak.

Szerelem

Egy szerelem van csak, ami mindent elvisel,
Egy, ami minden érdeket képvisel,
Egy, ami nem ismer határokat,
Egy, ami elfogadja hibáidat,
Egy, ami feltétel nélkül szeret,
Egy, ami túlszrányal mindenen,
Egy, ami elbódít teljesen,
Egy, amit magadban hordozol,
Egy, amit féltve őrzöl legbelül,
És egy, melyben a Hit az ütőerő

Mondd

Mondd,
szél szállj tova
egek erejével,
Mondd,
fény, süss tova
idő kerekével.
Mondd
szó, szállj bele
szívek rejtekébe,
Mondd
szív, színezd át
a feketét fehérre,
Mondd,
hang, hatolj bele
a végtelen árba,
Mondd
fül, megérted e a
világ baját ma,
Mondd szem,
látod e a világ
virradását,
Mondd
ész, érted e
a szellő susmogását

Az álmok...

Az álmok kósza,
tengernyi árnya,
elrepít engem a
másvilágra.
Az álmok nyugodt,
igaz hulláma,
ad nyugodalmat,
csendes álmomra.
Az álmok színes,
csodaszép világa,
boldogságot ad,
szemem világára.
Az álmok rengeteg,
csodás valósága,
megadja az esély
a tisztább világra.
Az álmok lelkes,
felemelő árja,
szeretet áraszt,
sötét éjszakában.
Az álmok nyugodt,
csendes valósága,
segít a "másságban"...
csak egy pár órára...
Az ébredés után,
nincsen többé álom,
csak a valóság szúr,
mint a tűz, s fájdalom.
De ha emlékedben
megmarad az álmod,
reménykedj csak;
egyszer talán viszontlátod.

Mondd, mi van

Mondd, mi van,
ha fáj az élet,
ha a remény nincs tevéled
ha összetörték a szíved.
Mondd, mi van,
ha napfény kiég,
ha fájdalmas az éjsötét,
ha igazán elér a vég.
Mondd, mi van,
ha nem vagy többé,
ha nincs, ki szívedet vinné,
s elborul az mindörökké.
Mondd, mi van,
ha fáj a szívem,
és igaz gyógyszere nincsen,
a szerelem tengerében.
Mondd, mi van,
ha fájdalom lelkemben
oly nagy, hogy az menten összeroskad,
a teherben összeposhad.
Mondd, mi van,
ha nincsen határ,
ha mindenhol ugyanúgy fáj,
s meghallgatásra nem talál.
Mondd, ha tudod,
mi a gyógyír,
lelkem oly nagy fájdalmára,
mondd, csak Te mond,
hisz te voltál,
az én szívem választottja.
Csak te voltál,
te voltál az,
ki sebemre volt a vigasz,
a nyugtató, igaz vigasz.
Most már tudom,
nem érdemlem,
szereteted a szívemben,
itt vagyok én, egyedül már,
soha többet; ki rám talál.
Ha egy madár dalolászik,
a szívemben öröm játszik,
ha a hangod meg-megszólal,
a szívemben csoda szólal...

El sem hiszem:o
Még egy díj:)
Ezt sem hittem volna.

Nagyon nagyon köszönöm a díjat Biusnak

5 dolog magamról:

1. Gondolom, nem mondok újat, de imádok írni, minden mennyiségben, bármit, bármikor, bárhol:) És életem pályájára szánom
   
2. Imádok olvasni, mindent, és a könyveimet általában vagy 10-szer elolvasom... na, nem mintha nem jegyezném meg elsőre is, csak imádom újra átélni a könyvbéli izgalmakat.A twilightot példának okáért, az összes könyvet vagy 30-szor elolvastam, szó szerint:P
3. Színészkedem, már hét éve, és azt tervezem, hogy ez is életem pályája lesz.
4. Énekelek, már lassan nyolc éve, és ezt is életem pályájának szánom, bár, még ez is csak egy vágyálom.
5. Imádok mozogni, úszni, futni, mászni.
   
6. még egy: Nehezen nyílok meg, és szeretek meg valakit, de ha valakit megszeretek, akkor ahhoz foggal körömmel ravaszkodom:)

A díjat ajánlom:

Nikolnak,

Linának

Nem akarom....

Nem akarom látni,
ahogy a falevél lehull,
Nem akarom nézni,
ahogy mindent lángba borul,
Nem akarom félteni
az idő kerekét, hogy elfúl,
s meghal, s nincs több reménység.
Nem akarom látni,
hogy a bíbic abbahagyja énekét,
Nem akarom látni,
hogy a tenger tajtékozzon szerte-szét,
Nem akarom látni,
hogy a világ csendben álmodik,
Nem akarom látni,
hogy ősszel minden távozik.
Nem akarom látni,
ez az élet; ez a lét,
Nem akarom látni,
ez a végzet; ez a tét,
Nem akarom látni;
ez az útnak vége már,
Nem akarom látni,
hogy ez már vissza nem talál.
Nem akarom tudni,
hogy az élet porba hull,
Nem akarom tudni,
hogy a zene elcsitul,
Nem akarom tudni,
hogy mindennek vége szakad,
S nem akarom tudni,
az én hazug álmaimat.
De akarom tudni,
látni, s érezni,
hogyan kell úgy igazán létezni.
De akarom ízlelni
nyelvemnek hegyén,
a szabadság ízét;
meg bizony, meg én.

friss.

Ma jön friss:D
A főblogra is kiírtam, de a biztonság kedvéért ide is beírom:
Mai friss itt:
18.00.
Kérlek, komizzatok:)
Köszönöm a 10 követőmet, s örülök, hogy úgy látom, tetszenek az alkotásaim:)
puszi:D

könnyebb az élet

Néztük, kémleltük a tájat
madarakat fenn az égben
a nyári, s derűs világot;
hopp, kisnyúl fut át a réten.
A távcsövek messze nyúlnak,
messze, ki a nagy világra,
rajtuk kémlelve a tájat,
a távoli, szép fácskákat.
A nap süt a meleg réten,
kis róka a fák tövében,
galamb a zöld fenyőágon,
igen, ez az én világom.
De szeretnék elrepülni,
a sok gondtól menekülni,
el innen, el messzeségbe,
az öröklét tengerébe.
De most, kémlelve a tájat,
s látni sok szép vad s dús tájat,
bíbic énekét hallgatva,
mint tovaszáll könnyű dala,
most, ahogy énekel minden,
a fák, a fű, a szél; minden,
az élet könnyűnek látszik,
s a fénye már messze játszik.

Újabb díj :O

1.Köszönd meg.
2.Rakd ki a blogodba.
3.Írj magadról három dolgot.
4.Add tovább legalább három embernek.
5.Hagy üzenetet mindenkinél akinek tovább adtad.
El sem hiszem, de most komolyan, egy újabb díj..:O Hogy mivel érdemeltem ezt ki, fogalmam sincs, de köszönöm :)

1:Biu, köszönöm a díjat, nagyon-nagyon aranyos vagy nővérkém.
2: Megvolt:)
3:

- imádok írni, minden mennyiségben, bármit, bármikor, bárhol, bármivel :P
- Szeretek énekelni,táncolni, futni, úszni.
- 6 éve járok színjátszóra ( bocsi Biu, leköröztelek egy évvel :P)

most továbbadom 2 embernek :
Nikolomnak, drága nővéremnek
Linának, drága barátnőmnek,