Mondd, mi van

Mondd, mi van,
ha fáj az élet,
ha a remény nincs tevéled
ha összetörték a szíved.
Mondd, mi van,
ha napfény kiég,
ha fájdalmas az éjsötét,
ha igazán elér a vég.
Mondd, mi van,
ha nem vagy többé,
ha nincs, ki szívedet vinné,
s elborul az mindörökké.
Mondd, mi van,
ha fáj a szívem,
és igaz gyógyszere nincsen,
a szerelem tengerében.
Mondd, mi van,
ha fájdalom lelkemben
oly nagy, hogy az menten összeroskad,
a teherben összeposhad.
Mondd, mi van,
ha nincsen határ,
ha mindenhol ugyanúgy fáj,
s meghallgatásra nem talál.
Mondd, ha tudod,
mi a gyógyír,
lelkem oly nagy fájdalmára,
mondd, csak Te mond,
hisz te voltál,
az én szívem választottja.
Csak te voltál,
te voltál az,
ki sebemre volt a vigasz,
a nyugtató, igaz vigasz.
Most már tudom,
nem érdemlem,
szereteted a szívemben,
itt vagyok én, egyedül már,
soha többet; ki rám talál.
Ha egy madár dalolászik,
a szívemben öröm játszik,
ha a hangod meg-megszólal,
a szívemben csoda szólal...