Tél1/2

A tél

Künn be' hideg van,

havas a táj,

fénylik a hó künn,

siklik a szán.

Éjszaka készül,

könnyű pehely,

künn be' hideg van,

fagy a lepel.

Hókristály hullik,

fénylik az éj,

dunna a fákon,

s nincs pazar fény.

Csak csend van 

már künn,

téli a táj,

csendes a fákon

a szép havas ág.

A szél se rebben,

szó se száll,

csend az éjben;

nincs viszály. 

Tél van már

Tél van már,

s lehull a sok,

s be' szép virág,

Tél van már,

s tudom, megéljük

még a tavasz 

szép korát,

Tél van már,

s lehull a hó,

a messzi tájba kint,

Tél van már,

s a bimbó már

ki nem virágzik itt.

Tél van már...

s a földön minden 

alszik, nem zenél,

Tél van már,

a táj kihalt,

nincs nyári fény,

Tél van már, 

s a levelek 

messze hullanak,

Tél van már, 

s a csillagok mind 

lenyugszanak.

Tél van már,

s az álmaink

majd valóra válnak

itt,

Tél van már,

s ha hull a hó,

fehér lesz minden

kint,

Tél van már, 

se hang,

se szó, ki

megszegi,

Tél van már,

s az élet dala

megszökik.