Beszéljünk
a szóról,melyet lehelletünk
átitat,
Beszéljünk
a napról, mely világít
világokat.
Beszéljünk
a tájról, mely suhan
messzeségbe el,
Beszéljünk
a fényről, mely több ezer év,
s útra kel,
Beszéljünk a tóról,
melyen tavirózsák hada vár,
Beszéljünk
a létről, melyben összefüggés
hada vár.
Beszéljünk
a holdról, mely világitja
éjszakát,
Beszéljünk
a szóról,
mely fájdalommal itat át.
Beszéljünk
az égről,
melyen felhők
zord haragja dúl,
Beszéljünk
a tényről, hogy itt, mi, most
elhervadunk.
Szia! :)
VálaszTörlésElőször is, bocsánatot kérek, amiért elmaradozok a kommentek terén, és azért, mert nem igazán beszélgetünk mostanában!
Másodszor pedig, fantasztikus lett a vers! Most érzem csak igazán, hogy mennyire hiányoztak ezek a sorok, amíg nem olvastam! Imádom, hogy mindig valami olyat írsz, amit más talán nem lát meg, mégis hatalmas nagy igazság! :)
Visszamenőleg kommentelek majd! :)
Puszi <3
Lina
Lina, szia Drága :)
VálaszTörlésTudod, hogy nem haragszol - az nem az én reszortom :) Az én hibám is, hogy nem írok, de köszönöm, hogy kommentelsz, és jól esik, hogy hiányoznak a verseim :)
Köszönöm,
puszi,
Emszíí
Hali!
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszik ez a vers. Nagyon jó érzéked van a világ dolgainak mgragadására (na ez furán hangzik de sztem érted mire gondolok)és nagy igazságokra világítasz rá. Köszi, hogy ilyeneket is olvahatunk:D
Pusza:)
Köszönöm Timcsi :)
VálaszTörlésaranyos vagy:)
Drága angyalkám!
VálaszTörlésNagyon szép lett.:):)
Nekem természetesen a Holdas rész a kedvenc mondatom, s sírni támad kedvem, amint meglátom az elmúlás jelzőit fényes soraid között.
Szeretlek:)
Nővérkéd
Drága Bius:)
VálaszTörlésKöszönöm, köszönöm, köszönöm:)
Annál jobbat, minthogy én hozom meg számodra az ihletet, az én soraim adják a lüktető ritmust - szebbet elképzelni sem lehet:)
Köszönöm:)