Egy öreg úr

Egy öreg úr...

Egy öreg úr - 

haja őszül már,

bizony, csendesen 

üldögél a kocsmában,

bizony.

Egy öreg úr - 

csendben ül csak,

nem iszik, s az 

ajtót kémleli:

tán azért, hogy egyszer 

elviszik...?

Egy öreg úr - 

nem szól semmit,

csak kutat, tekintete

szürkés már, és

mindenkit átitat.

Egy öreg úr - 

lassan sóhajt,

szótlanul, kémlelve

ajtókilincset,

meg nem szólal;

csak kémleli az 

ajtókilincset.

Egy öreg úr - 

körülötte élet

zsenge hada száll,

s egy percig tán,

mintha még virulna 

arcán a világ.

Egy öreg úr - 

körülötte tánc,

s sok italok hada,

de nem érdekli őt;

s kérdezik, miért nem megy

tán haza...?

Egy öreg úr - 

az ajtó, és Ő,

egy azon világ,

s együtt vannak,

mert tán egymást 

remélik egy azon

éjszakán.

Egy öreg úr - 

mintha csak várna,

hogy lépnek az ajtón;

hogy Ő belép az ajtón,

s a varázslat törik.

Egy öreg úr - 

az ajtaján sok-sok

ember ki-be lép,

de senki sem 

lép úgy tán, hogy az

néki tetszenék.

Egy öreg úr -

harminc éve ezen

az igán, harminc éve

ennél többet már

nem csinál.

Egy öreg úr - 

nem szólal meg,

nem lát, csak néz,

azóta már, mióta egyszer 

elment, s visszatért.

Egy öreg úr - 

 sokan gondolják,

nincstelen, s keresi 

menedékét

s sokan,

hogy szíve választottját

nem leli.

Egy öreg úr - 

emberek találgatnak,

vajon mi lelheti,

hogy napról napra idejét

csak itt tengeti.

Egy öreg úr - 

sokan mondják:

Szerelmes csak,

"szívét várja, s ha egyszer

az megtalálja, többet isten 

már nem látja"

Egy öreg úr -  

biz' ezeken csak nevet Ő,

ha ajkán tán

még mosoly ég,

s nem nézi,

kitől erednek ez zavaró 

sok tényezők. 

Egy öreg úr - 

megőrült már,

tán zavart lett,

haja zihált, feje zülledt, 

s tán csak fáradt 

azért ül ott - gondolja így

egy két írnok.

Egy öreg úr - 

napkeltétől lenyugtáig,

szíve sok dobbanásáig, 

kocsmában ül,

csak szótlanul, s nézi az ajtót,

szakadatlanul.

Egy öreg úr -

szíve már aligha dobban,

de helyéről nem 

tántorít jobban,

csak néz körül, mert úgy hiszi,

ez az igaz élet neki.

Az öreg úr - 

nem szegény ő,

s nem nőre vár,

nemis fáradt,

vagy rút, galád,

Ő csak az életét várja,

hogy egyszer majd megtalálja.

Gondolom, értitek, miről is szól ez, s nem kell mondanom:) 

puszi, Emszíí