Lassú óra

Lassú az óra,

Nem telnek a percek,

Semmi sem mozdul,

Jaj' a hideg csendnek.

A papír sem rezzen,

Nem sercegnek tollak,

A csönd tapintható,

Jaj a hangos szónak.

A tanár szónokol,

Monoton, halk hangon,

S a monológjára minden

Szem üt-harcol.

Minden szem harcolja 

Saját, zord csatáját,

Hogy le ne csukódjék - 

legyen világosság.

Felkapom a fejem, 

Hátha hangot hallok

Csak egy hangot, tán 

Csak egy szót, 

Mely ébren tart, s nem dorombol.

De csak tanár komor szava,

Diákoknak bús sóhaja,

Egy-két hangos, nagy ásítás,

S a tanár mondd - "Figyelj Osztály!"

Belátom már,

Nincsen itt hang, 

Sem egy vészjel, 

Mely biztosít, nem vesztem el.

Semmi nincsen, 

Csak a tanár,

S erényes szó:

"Figyelj Osztály!"

Lehajtom fejem a padra,

kínkeserveset sóhajtva,

s fejemet elfordítom,

búsan, komoran sóhajtva.

.

 Az ablakon kémlelek,

Várva a csodára,

Hogy kiszabadítnak' innen,

De mindhiába.

A kis réseken

Kemény vas tart vissza,

Hogy csak kilátást se

Tegyek a világra.

A feszültség körbe 

Ölel fájón,

S nézem az órát is,

Hátha jót tanácsol.

Hátha azaz idő,

Mely örökre megragadhat,

Gyorsabban kezdi ütni

A monoton strasszókat. 

Kémlelem a padot,

S a sok firkát rajta,

Mely az emberi agy

Kibontakozása.

Időnként kémlelek 

Az ajtóra búsan,

 Mert az ki nem nyílik,

S a percek megálltak.

Hiába is várom,

Az idő nem múlik,

S az ajtót szuggerálva 

Alszom örökre itt.

Ez a vers az iskoláról szól - hogy az ember úgy érzi, mintha az óra végtelen lenne, s soha el nem múlna... De egyszer mindennek vége szakad:)