Ha a....

Ha szabadulni
vágyol már,
de a kötelek
tartanak,
Ha a világ ketté
szakad,
az emberek
mind meghalnak,
Ha a virág
nem hajt többé,
s ami volt,
az már a múlté,
Ha a fájdalom
betemet,
és ellepi
életedet,
Ha a szerelem tüze
alszik,
s nem éled fel,
nem parázslik,
Ha a barát elhagy
régen,
eltűnve a messzeségben,
Ha a tested nem
mozog már,
csak a lelked
érez és tesz,
Ha a folyó már
nem árad,
csak apály van,
s majd kiszárad,
Ha a nap már
nem süt többet,
s a csillagok
elsötétülnek,
Ha a szíved
ketté szakad,
és örökre
külön marad,
Ha az álmod
nem teljesül,
s szertefoszlik
mindenestül,
Ha a lélek már
nem éled,
elhullt az már,
mint az élet,
Ha rigó nem
fütyörész,
nincs boldogság,
és józan ész,
Ha a hold már
nincsen többé,
s nem árasztja ezüst
fényét,
Ha az élet,
a szép élet,
szertefoszlik;
a nagy magány,
senki nincs már,
ki veled van,
egyedül vagy,
mint a magány.
De ha bármi is
történik,
ketté szakad,
összetörik,
Isten, az
Úr melletted áll,
Ő Atyaként vigyáz reád.
De ha minden
szertefoszlik,
nem '"csak" Ő lesz
menedéked,
sok hű barát,
és szeretted,
nem nézi
meg szenvedésed.
Segít neked,
s örökre fog,
mind, ki szeret,
s viszont szeretsz,
veled marad,
amíg csak él,
mert szeret,
és el nem
ereszt...

Nektek szól, barátaimnak azoknak, akiket mindennél, s mindenkinél jobban szeretek...
Emőkém,
Fatim,
Linám,
Nikolom,
Beus,
Nikol,
Biu,
Erika,