Az álmok...

Az álmok kósza,
tengernyi árnya,
elrepít engem a
másvilágra.
Az álmok nyugodt,
igaz hulláma,
ad nyugodalmat,
csendes álmomra.
Az álmok színes,
csodaszép világa,
boldogságot ad,
szemem világára.
Az álmok rengeteg,
csodás valósága,
megadja az esély
a tisztább világra.
Az álmok lelkes,
felemelő árja,
szeretet áraszt,
sötét éjszakában.
Az álmok nyugodt,
csendes valósága,
segít a "másságban"...
csak egy pár órára...
Az ébredés után,
nincsen többé álom,
csak a valóság szúr,
mint a tűz, s fájdalom.
De ha emlékedben
megmarad az álmod,
reménykedj csak;
egyszer talán viszontlátod.