könnyebb az élet

Néztük, kémleltük a tájat
madarakat fenn az égben
a nyári, s derűs világot;
hopp, kisnyúl fut át a réten.
A távcsövek messze nyúlnak,
messze, ki a nagy világra,
rajtuk kémlelve a tájat,
a távoli, szép fácskákat.
A nap süt a meleg réten,
kis róka a fák tövében,
galamb a zöld fenyőágon,
igen, ez az én világom.
De szeretnék elrepülni,
a sok gondtól menekülni,
el innen, el messzeségbe,
az öröklét tengerébe.
De most, kémlelve a tájat,
s látni sok szép vad s dús tájat,
bíbic énekét hallgatva,
mint tovaszáll könnyű dala,
most, ahogy énekel minden,
a fák, a fű, a szél; minden,
az élet könnyűnek látszik,
s a fénye már messze játszik.