Nem akarom....

Nem akarom látni,
ahogy a falevél lehull,
Nem akarom nézni,
ahogy mindent lángba borul,
Nem akarom félteni
az idő kerekét, hogy elfúl,
s meghal, s nincs több reménység.
Nem akarom látni,
hogy a bíbic abbahagyja énekét,
Nem akarom látni,
hogy a tenger tajtékozzon szerte-szét,
Nem akarom látni,
hogy a világ csendben álmodik,
Nem akarom látni,
hogy ősszel minden távozik.
Nem akarom látni,
ez az élet; ez a lét,
Nem akarom látni,
ez a végzet; ez a tét,
Nem akarom látni;
ez az útnak vége már,
Nem akarom látni,
hogy ez már vissza nem talál.
Nem akarom tudni,
hogy az élet porba hull,
Nem akarom tudni,
hogy a zene elcsitul,
Nem akarom tudni,
hogy mindennek vége szakad,
S nem akarom tudni,
az én hazug álmaimat.
De akarom tudni,
látni, s érezni,
hogyan kell úgy igazán létezni.
De akarom ízlelni
nyelvemnek hegyén,
a szabadság ízét;
meg bizony, meg én.