Iskolai óra:)

A becsengőmeszólal,
és az arcokra
kiül az unalom.
Unalom, mert
megint egy óra
jön,
ami nyomasztó
csendet hoz a
diákvilágra.
A negyvenöt perc
eltelik...
minden másodperc
ólomlábakon jár,
És már hiányzik a
várva várt szabdság.
Szemeim az órán
legeltetem,
várva az igaz
szabadulást.
Az órát bámulva,
az óra hosszabban
telik, de mégsem
tudok szabadulni...
Unatkozva nézek ki
a fejemből,
és a kicsengőre
vágyok.
Várom, mikor hallom
már meg a
felszabadító hangot.
Furcsa,hogy
egy ilyen kis
hang mekkora örömet okoz.
Egy kis hang,
és mindenki
felugrik,
boldogan újjongva
örül.
Egy jelentéktelen
hang, ami
sokaknak semmit
nem jelent,
de vannak,
akiknek meghozza
a szabadulás zamatát.
A csengő, mikor
megszólal,
újjongva
szabadulsz
padod
"börtönéből",
és futsz
a nagy világba.
Nekem
is sokat jelent,
mert meghozza
- egy kis
hangba zárva-
a várva-várt
szabadulást.
Megszólat,
megszólalt
a csengő,mindenki sikít,
és kiabálja
"szünidő"a nyár,
a felszabaditó
zamat, mert végre
itt van,
a várva- várt
nyaram.
Ahol sem iskola,
sem kötelesség,
nincs sok
korlát,
s nem fáj a szív,
a nyár,
amely felszabadít...