Mindentől távol...:)

A vonaton ülve várom,
várom a csodát,
várom, hogy valaki jön,
és szebbet ád.
A vonaton ülve várom,
csak várom őt,
őt, akitől az egész
létezésem, függ.
A vonaton ülve,
várom, várom a fényt,
hogy betöltse életem
minden egyes szegletét.
A vonaton ülve várom,
csak várom a jövőm,
és ajándékba hozza
aki szép jövőm.
A vonaton ülve várok,
és lám, itt Ő,
a fehér ruhába
öltözött illető.
A vonaton ülve nézem,
csak nézem őt,
ki vonzz magával,
és én követem Őt.
A vonattól távol, csak megyek
követem Őt, követem,
mert én tudom,
nála a jövőm.
Mindentől távol, csak megyek,
és Ő megfordul, rám néz,
s én várom, hátha meging megigéz.
A fehér idegen
melegen átkarol,
és csengő hangon
így, nevetve hív
"Mindentől távol vagy már,
én édes gyermekem
gyere, és lépj be hát,
én szép egyetlenem"
Mindentől távol,
a mennyei kapu előtt állok én,
melyen galambok
dalolásznak fürgén.
Mindentől távol,
belépek a kapunk,
és eltátom a szám,
olyat csodálkozom.
A fény betölti
e csudás vidéket,
és én rájövök,
íme, hazaértem