Ha fájdalom felemészt,
mert úgy érzed, ellep a vész,
Ha a fájdalom vassal éget,
és úgy érzed, menten véged,
Ha a tűz szikrája izzik benned,
mert úgy érzed, ég a lelked,
Ha a véred lángolva ég,
mert úgy érzed, ez itt a vég,
IMÁDKOZZÁL AZ ISTENHEZ, ÉS MEGSEGÍT AZ ÉLETHEZ
Ha a világ szétszakad már,
mert nem bírja a nehéz igát,
Ha a fák már nem zöldellnek,
mert elégnek a bűnökben,
Ha a bimbó nem virágoz,
mert a fájdalma halálos,
Ha a gólya nem kelepel,
mert a párját nem találja,
Ha a folyó el nem árad,
mert leapadt fájdalmában,
IMÁDKOZZÁL AZ ISTENHEZ, ÉS MEGSEGÍT AZ ÉLETHEZ
Ha a világ elpusztul már,
mert égető a nagy fájdalma
Az ember meghal vele együtt,
Mert mind összefüggésben áll,
A föld és az ember, így együtt.
Hát na azt tudni kell hogy az én családom eléggé hívő bár én magam nem vagyok egy nagy templomba járó sajna...
VálaszTörlésA lényeg hogy baromira tetszett hogy Istent is bele tetted istenem nem tudom t honnan merítesz erőt és ihletet de tutira vagy 5x-6x te sorban álltál ahol az ihletet osztoták!Mert abból van ám neked bőven.
Nagyon tetszik és a hasonlataid annyira szépek nem valami blö... xD
Szeretem a verseidet mert ezek igazán tükröznek téged és így legalább jobban megismerlek!:)
Puszi és kérek még soksokilyen csodát!
Köszönöm Fanny, és hidd el, nem szándékozom elmenni. Ameddig birom, csinálom
VálaszTörlésés örülök, hogy tetszetnek a verseim.
Ihletem az van, igen